Az ember ha szorult helyzetbe kerül minden erejével igyekszik megoldani azt, legalábbis én ilyen típus vagyok, ezt láttam a szüleimtől világ életemben, ezt örököltem és ezt követtem amióta az eszemet tudom. Ez jellemez a munkában és a magánéletben egyarát, de talán azt mondhatom, hogy még a gyereknevelést is e mentén viszem végig. Nekem lételemem, hogy azonnal megoldást találjak a kialakult helyzetre, a probléma feloldására, és persze aztán lehet hibást keresni vagy indokokat, okokat találni, de valójában az már nekem nem számít annyira.
Persze vannak olyan helyzetek, amikor egészen egyszerűen én sem találom a megoldást akármennyire is igyekszem keresni, de valahogy azt vettem észre, hogy ezekben a helyzetekben pedig külső segítséget kapok. Mindig történik valami, ami a megoldás felé visz, vagy ami épp hogy megadja a megoldást számomra, a környezetem számára, ha másnak akarok segítséget nyújtani. Nem volt ez másként a legutolsó ilyen alkalommal sem, amikor sajnos a telefonomat sikeresen összetörtem, ráadásul egy számomra teljesen ismeretlen környezetben, a fővárosban.
Fogalmam sem volt, hogy merre induljak, hogy a telefonom biztonságban és tökéletes szakmai kezek között találjon megoldást a kijelzőcsere igényére. Nyilván próbáltam keresgélni, amennyire működött a kijelző az internet segítségét hívni, de sehogy sem jutottam előrébb, hiszen egyik telefon szervíz csapatot sem ismertem, így döntést is iszonyat nehéz lett volna hozni. Ebben a pillanatban pedig kaptam egy cetlit egy nagyon kedves hölgytől az étteremben ahol ültem, amire a következő volt írva: iphone szerviz budapest és az iszereles csapatának elérhetősége. Azonnal felkerestem őket és tökéletes segítséget kaptam tőlük. Az ismeretlen kedves segítőnek pedig innen is köszönöm, mert persze nem állt meg, hiába szóllítgattam, és azóta sem láttam sajnos. Az élet segítségét adta számomra úgy gondolom.